Interjú a Népkertről: A Népkertet történeti kertként ajánlom rekonstruálni

„1889-ben adták át hivatalosan a kertet, benne elhelyezve Stróbl Alajos Erzsébet királynő-szobrát. A szobrász meghatározta, hogy mely irányba nézzen az alkotása: a Kálvária felé – és bizony ma ez nem így van.”

A Városi Esték aktuális témája a Népkert. Hogy a közös gondolkodást elősegítsük, a program szervező stábja interjúkat készít olyan szakemberekkel, akik érintettek a népkerti témában. nyolcadikként Dobos Sára kertépítész meglátásait olvashatjuk. Az interjút a részvételi stáb önkéntesei közül Havasi Virág készítette vele.

– Táj- és kertépítész mérnök vagyok. Miskolcon 1984 óta élek a családommal. Nagyvárosokban kezdtem a szakmámat, egyetem után Szegeden dolgoztam elég sokáig, majd Debrecenben. A férjemet, aki építész, abban az időben alakult Miskolctervhez hívták dolgozni, s amikor az igazgató megtudta, hogy a feleség meg tájépítész, megörült, s mondta: Hűha, milyen jó páros! Attól az időponttól kezdve egyfolytában dolgozunk. Jól érezzük magunkat Miskolcon, pedig sokan sajnálkoztak rajtunk idejövetelünkkor, de voltak, akik jótanácsokkal láttak el.

A Miskolctervnél bíztak meg a Népkert rekonstrukciós tervének az elkészítésével, emlékeim szerint 1986-ban. Kutattam a közkert kialakulásának történetét. Segítségemre volt ebben a munkában a Hermann Ottó Múzeum néhai történésze, Dobrossy István (a későbbi Levéltár-igazgató – a szerk.), aki betekintésre rendelkezésemre bocsájtotta az Ádler Károly-féle régi várostérképeket. A megyei könyvtárban számos újságcikk átböngészésével szereztem ismereteket a Népkert kialakulásáról, a területhasználatáról és egyéb érdekességekről.

A Népkert létesítése tudatos folyamat volt. Úgynevezett tagosítással hozták létre a területét, a Tűzköves és Borsószer elnevezésű városrészek között, kifejezetten közpark céljára. A XIX. század közepén, 1855-ben alakult meg Miskolcon a Szépészeti Bizottság, ők vetették fel egy park létesítésének ötletét a belváros területén. 1872-ben Lévai József író szorgalmazta a város tanácsának közgyűlése előtt a már meglévő „Lövölde kert” szomszédságában egy újabb kertnek a létrehozását. A közgyűlés messzemenően támogatta a felvetést, a tagosítást megindították, s 1977-ben már Népkert elnevezéssel Hadady Dániel műkertész tervével megkezdődött a kivitelezéshez az előkészítői munka. Hadady francia barokk stílusban tervezte meg a kertet. Lehet látni a régi térképeken a jellemző stílusjegyeket: a kelet-nyugati irányú hármas hosszú tengelyt és az ezekre merőleges keresztirányú sétány-vezetéseket, illetve a közel kör alakú terület, a Körönd kialakítását. Ez a kertépítészeti szerkezeti forma már jelzi előre, hogy a kertnek mely részlete mire volt használható. A hosszirányú tengelyeket fasorokkal emelték ki. Azokba jó érzés volt belelátni, mert sétára hívtak. A Körönd közösséget befoglaló térnek létesült megfelelő fás térfallal. A tervező a Körönd közepére egy zenepavilont is gondolt.

Annak idején összegyűjtöttem mindazoknak a nevét, akik támogatták a Népkert létrejöttét, így Diószegi György, Bethlenfalvi István, Gettó Gyula, Soltész Nagy Kálmán. A lakosság is nyújtott támogatást felajánlott pénzadományokkal, valamint növényekkel a közkert megépítéséhez Érdekességként jegyzem meg, hogy még egy kertészház megépítése is tervbe volt véve a kert szakszerű gondozása céljából.

Dobos Sára az északi-kiliáni közösségi tervezési fórum novemberi eseményén
Dobos Sára az északi-kiliáni közösségi tervezési fórum novemberi eseményén, fotó: Horváth Csongor, Minap


1889-ben adták át hivatalosan a kertet, benne elhelyezve Stróbl Alajos Erzsébet királynő-szobrát. A szobrász meghatározta, hogy mely irányba nézzen az alkotása: a Kálvária felé – és bizony ma ez nem így van. Régen a Kálvária területe lehúzódott a mai Görgey Artúr útig. Akkor a múzeum [a Herman Ottó Múzeum központi] épülete még nem volt meg. Lehet látni a régi térképeken, hogy a növényekkel borított két kertség a fák lombkoronája által térben összefüggő felületet alkottak. Ez egy gyönyörű és szerintem egy tudatosan megalkotott kertépítészeti motívum; feltekintve a középső sétányból látható a szakrális domboldal, jobbra-balra a szőlőskertek, majd fent a dombtetőn kelet felé fordulva az Alföld végtelen sík felülete tárul elénk. Az élmény lélekemelő!

– Beszéljünk még egy kicsit a kert egyéb szépségeiről, érdekességeiről.

– Az ezerkilencszázas évek elején épült a Vigadó Hajós Alfréd terve alapján. (Az első magyar olimpiai bajnokként ismert építész tervezte anno többek között a Weidlich-palotát, vagy a Hitelintézeti palotát a miskolci belvárosban – a szerk.). Az épületet körbeveszi a park. Régi képeken az épülettől keletre csuda dolgot: egy rózsakertet lehet látni, valamint fasort a temető mentén. A Budai József felől jegenyefasor volt, amit elöregedése miatt mint veszélyforrást az 1990-es években kivágtak. A Köröndtől keletre, ahogy olvastam, gyermekeknek létesítettek kisebb játszóhelyet, valamint keleti irányban népi mulatságoknak jelöltek ki területet. Sorra alakultak a sportegyesületek is az ezerkilencszázas évek kezdetétől. A „Lövölde kert” területén például a Teniszező és Korcsolya Egylet tíz teniszpályát alakított ki, a Munkás Torna Egylet sporttelepet létesített oly módon, hogy területet vett el a Népkertnek kialakított részből a keleti végen, bizonyára fakivágással. Tehát csökkent a Lövölde kert és a Népkert zöldterülete, hogy ezek a létesítmények megépüljenek. A sport fellendülése pozitív dolog, de a Népkert életében csorbulást hozott a zöldterületeket illetően. Ebben az időben még a kertészházat is megszüntették.

– Sajnos világháború Miskolc város területén a Népkertet sem kímélte.

– A Népkert történetéből újabb adat 1946-ból ismert, amikor egy nyári színházat létesítettek a mai jégcsarnok helyén. 2500 ember befogadására volt alkalmas, 1960-ig üzemelt.

A hetvenes években nagy városrendezési fejlesztések történtek a volt Lövölde kert helyén. Megépült a sportcsarnok, a könyvtár, a műjégpálya, később a Tudomány és Technika Háza, melyek létesítésére a lakosság részéről igény mutatkozott, de mindezek szükséges területeit a kertekből vették el. A létesítmények köré terek alakultak, ahol elsősorban a térburkolat dominált és dominál napjainkban is.

Az idő múlásával változott az élet, a forgalmi rend, a gépkocsik száma nőtt, ezek érzékenyen befolyásolták a park növényállományát. Voltak szennyeződések, történtek közműépítések, amik megbolygatták a fák talajéletét, gyökérzetét, a faállományban egészségügyi romlást eredményeztek. A park sétányrendszere, a térszerkezete is módosult, s már csak a kelet-nyugat irányú középső főtengely, a Körönd, a Vigadóhoz vezető út mint valamikori szélső főtengely sejtetik a Népkert 1890-es évek fénykorát. Ez volt a múlt, s ugye most már a jövőre illik koncentrálni.

A jajongást félretéve elmondható, hogy a park faállományának állapota elég jó, minekutána a kilencvenes években egészségügyi fafelmérés és ennek alapján fakiválogatás történt. Ennek ellenére ajánlom, hogy a közeljövőben is legyenek megvizsgálva a fák, hiszen azóta már eltelt újabb harminc év. A Népkertben sétálva a park jól átlátható, ez kellemes és megnyugtató is egyben.

Városi Esték: a Népkert
fotó: Szabó Balázs, „Miskolc és Én” Facebook-csoport


A régi parkszerkezetből megmaradt a középső főtengely, ami két oldalán fasorral, jól élvezhető. Kellemes érzetet vált ki a sétálóból a Görgey Artúr utca irányába enyhén emelkedő sétányvezetés.Ettől lényegesen kevesebb élményt nyújt a Vigadóhoz elvezető északi tengely, mert a hajdan szép juharfasor egyes egyedei már csak nyomokban láthatók. A déli tengely a volt jegenyenyárfa-sor mentén haladt. Irányát nagy beleérző képességgel még érzékelhetjük a park szélén.

Az északi tengelynek fontos szerepe volt és van ma is a Népkert területhasználatában, mert szétválasztja a növényekben gazdag parkos területet az emberek által használt sportos területtől. S elméletben maradhatunk is ennél a területnél, ahol napjainkban meglátásom szerint a legtöbb kivetnivaló van. A helyi védettséget élvező Vigadó épület közelségében oda nem illő építmények találhatók: kompresszorház, öltözőépület. Az 1900-as évek elején ezen a helyen és a magas kerítéssel védett sportpálya helyén gyönyörű rózsakert díszlett.

A spontaneitást tükröző sportpályák területhasználata keveredik a közlekedési területtel, parkolóhelyekkel, a játékterek burkolata nem biztonságos, látványuk lehangoló. A századfordulón e területen legalább tíz darab teniszpálya működött, fasorral elválasztva a temetők területétől.

Az északi park-tengely napjainkban közlekedési úttá „fejlődött”, mert ezen bonyolódik a főforgalmi Király utcáról leágaztatva a Vigadó vendégforgalmának és gazdasági ellátásának a közlekedése, a sportegységeket kiszolgáló építmények gépkocsis megközelítése, a sportolni vágyók számára kialakított parkolóhely megközelítése, és a parkfenntartó gépek is ezen az úton jutnak be a Népkertbe. A Népkertben történő gépkocsis közlekedés „szabadjára” engedését tartom a legsúlyosabb gondnak, mivel az ezzel járó környezetkárosító hatásoknak már rövid távon is romboló hatása van az élő környezetre: a meglévő növényállományra és a parkban pihenni, játszani és sportolni vágyó polgárok közérzetére, egészségére.

Amíg a parkolás témája nem kerül megoldásra, a veszélyhelyzet fennáll… Megfordult bennem a gondolat, hogy a volt motoros sportpálya területe alkalmas lehetne e célra, valamilyen közcélú szolgáltatással együtt megoldva.
A Vigadó mögötti területsávot a Király utcáig sportolás céljára továbbra is alkalmasnak tartom, de véleményem szerint meg kellene vizsgálni, hogy valóban a jelenlegi pályahasználatokra van-e szükség. Ha igen, milyen mértékben. Hogy annak megfelelően történjen a pályák meghatározása, sorolása. Kutyás területrész beilleszthető-e? A kiszolgálóépületek elhelyezése, látványa alkalmazkodjon a meglévő természeti és épített környezethez és a közeli területhasználatokhoz.

Szívem szerint e területsávban visszaállítanám a rózsaparkot, a Vigadó közelségében, az északi sétánytengely járószintjével megegyező magasságban, s ezt követően ugyancsak ezen a szinten tartva sorolnám a sportterületeket is a Király utcáig. A sportterületeket magashálóval ajánlanám lekeríteni, de az átláthatóságot biztosítva a park felé, mert szerintem, élményt tudnak nyújtani a kíváncsiskodó sétálóknak.

El tudnám azt is képzelni, hogy a sport-egység úgynevezett „klubrendszerben” működne, ahol a lakosság a sportterület mellett tudná használni az öltözőépületet is, jelképes összeg rendszeres fizetése mellett. Így védett területen lehetne nyugodtan sportolni. A sport-egységet a temetőtől fasorral tervezném elhatárolni, mint volt egykor, s ugyanígy visszaállítanám az északi sétánytengely két oldalát díszítő fasort a nagyobb parkterület szerves részeként.

Városi Esték: a Népkert


Miskolc város első közparkja, a Népkert történeti kert. A történeti településszerkezet részeként megjelenő kertépítészeti alkotás rendjét, látványát és állagát az eltelt idő igaz, hogy megtépázta, de még napjainkban is őrzi a francia barokk stílusú kert épített és természeti értékeit a közel 150 éves közpark. Gyönyörködhetünk még a főtengelyt kísérő hárs, és vadgesztenye fasorokban, és rácsodálkozhatunk a keleti részen a Köröndhöz irányított vadgesztenyefasorok, és a nyugati területen a korai juhar kettős fasor „maradványaira”.

Történeti értéknek tekinthetők a Népkert megmaradt kertépítészeti stílusjegyeit magába foglaló területhasználatok, amelyek napjainkban is jellemzők a polgári élet színterének gazdagítására. Így az 1889-ben átadott parkterület, hogy „nyári napokra hűs és árnyékos sétahelyül szolgáljon”. Majd az 1901-ben megépült Vigadó épülete a történeti parkszerkezet leglátogatottabb területegységének, a Körönd közvetlen környezetében. Az ugyancsak az 1900-as évek elején kialakult, sportolásra szánt területsáv az északi hossztengely és a temetők között, valamint a kisebb játszóegységek, népi mulatságok rendezésére kijelölt helyek a keleti területrészben.

Ezek a településszerkezeti és kerttörténeti értékek napjainkban is élvezhetők, és láthatók beleérző képesség nélkül is, s emiatt állok ki amellett, hogy legyen bátran kimondva: a Népkert történeti kert, amely – akár a hivatalos átadásának állapotára visszaállítva – Miskolc város büszkesége. El tudom képzelni, hogy erre a véleményre sokakban ellenérzés alakul ki, de én kiállok amellett, hogy ha a múlt örökségül ránk hagyott értékeket, amiket én látok ebben a közparkban, azt igenis őrizni kell, mert a látványuk, a használatuk szellemet, lelket és fizikai testünket gazdagítja, egészségben tartja. A Népkert történeti kertnek nyilvánítását, amiatt is lelkesen fogadnám, hogy végül méltó környezettel emelhetnénk az 1901-ben épült Hajós Alfréd-féle Vigadó épületének építészeti értékét, amelyet ismereteim szerint Puskás Péter építész tervei alapján történt rekonstrukciót követően a város „Helyi védelemre” jelölt, s lett is minősítve.

Mindezek a megállapításaim, azonban nem zárják ki a ma emberének – tekintet nélkül korra, nemre, bármilyen más szempontra – azon igényeit, amelyek a Népkert használati célját és kerttörténeti értékeit nem sértik. Ajánlásaimat amennyiben elfogadásra találnának, a parkrekonstrukció készítésénél a következőkre kellene a figyelmet irányítani:
Cél az 1889-es parkszerkezet visszaállítása, de elemezve, hogy melyek azok a területhasználatok, amelyek továbbra is lakossági igény, melyek azok a mai parki használati elemek közül, amik megtarthatók a visszaállított fő szerkezeti sétányok, terek formavilágába, s melyek azok az intim kisebb parki egységek, amelyeket az eredeti terv tartalmazott, de mára kikoptak, a fenntartás problémája miatt. Gondolok itt a parkterület kisebb négyzetes pihenőkerti egységeire, amelyeket tovább rendeztek virágos kertecskékké, lehetőséget adtak szobor elhelyezésére. Az önálló életet is élő négyzetes parki egységeket akár új igények megalkotására el tudom fogadni, hogy általuk a Népkert intim használata gazdagodjék.

A meglévő faállomány állapotvizsgálatát – a benne élő valamennyi fafaj meghatározásával – nem csak az esetlegesen épített vagy természeti értékre, emberi életre veszélyes állapot miatt kell megismerni, hanem amiatt is, hogy tudjuk, melyek azok a fajok, amelyek a változó környezeti hatásokat ma már kevésbé bírják. Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy vannak ilyenek, akkor utána kell járni, hogy az adott fajnak van-e olyan változata, amely díszértékeivel kiváltható, vagy éppen más fafajjal szükséges pótolni, és tervszerűen megkezdeni a csere folyamatát. Gondolok itt a sokféle kártevőtől szenvedő, általam nagyon kedvelt, fehér virágú vadgesztenyefára, mely kiváltható például a rezisztens pirosvirágú változatra.

Városi Esték: a Népkert


A fák korosak, néhányan már száznegyven évesek. Emiatt lenne jó még egy kicsit átnézegetni őket. Én merném továbbra is ültetni a vadgesztenyét, hársfát, juhart, vagy ezek változatait. Figyelni kell őket, ápolni, táplálni élőhelyüket, a talajt, ahol élnek, mert érzésem szerint a növények „kiélték” a talajerőt. Nagyon-nagyon meg kell szeretgetni ezt a területet.

– Trágyázni?

– Már vannak olyan anyagok, akár oldat, akár porhanyós földes anyag formában, melyek tudják segíteni a talaj élőanyagának a megújulását. A talajállapot helyzetét a gyepfelület kitűnően jelzi s ad útmutatást ahhoz, hogy milyen kiterjedésben szükséges a „gyógyítást” elvégezni. Vannak lehetőségek tehát arra, hogy a Népkert élővilágát is védeni, frissíteni lehessen mindannyiunk örömére.

– Mi legyen a játszóterekkel? Most kettő van, az egyik már nagyon régi.

– Azt mondom, hogy a Népkertnek része a játszóhely. A meglévő játszóeszközöket ki kell cserélni! Nem örültem annak, hogy a nyugati oldalon létesítettek egy játszóteret. Elhasználódott, mert sok kisgyermek használja, tehát van létjogosultsága. A helyét illetően, azonban továbbra is kétely él bennem. Nem így a keleti területrészen, amelyeknek, amint már említettem, történeti múltja is van. Az eszközöket ki kell cserélni. Az a tapasztalat, hogy bármilyen fergetegesre is sikerült egy adott játszótér, a gyerekek öt év elmúltával bizony ráunnak.

Igen jónak találom a futópálya megépítését. De hangoztatni szükséges, hogy ha van egy történeti kertünk, akkor a park minden egyedi funkcióját annak megfelelően kulturáltan kell használni; futókörön ne sétálgassanak!

– Puskás Péter a Népkertre vonatkozó tervei szeretnék a vizet becsempészni a Népkertbe, kis patakok formájában. Erről mi a véleménye?

– Ha azt mondom, hogy történeti kert, akkor abba a kis patakok nem illenek bele, mert a visszaállításra ajánlott parkszerkezet és a területhasználat azt nem tartalmazta. Amennyiben, a víz látványa nagy igény lenne a lakosság részéről, ezt a természeti elemet a Körönd területében, körformában, nyugvó vízfelületként el tudnám képzelni. A víz látványa nyugtató hatással van általában az emberekre, s a környezetében kialakuló mikroklíma bizony jót tenne embernek, növénynek egyaránt a nyári hőségnapokon.

Városi Esték: a Népkert
Dobos Sára az északi-kiliáni közösségi tervezési fórum novemberi eseményén, fotó: Horváth Csongor, Minap


Amennyiben a történeti kert ajánlásom elvetésre kerülne, s helyette kortárs kertépítészeti elemekkel lenne a Népkert megújítva, ott helyénvalónak érzem a patakokat, amelyek megépítésénél azonban nagy gondossággal kell eljárni a fás park gyökérzetének védelme miatt.

– Mások az intim terek fontosságára hívják fel a figyelmet.

– Jogos a felvetésük. Az eredeti terven látható, hogy a főtengelyeket összekötő keresztirányú sétányok négyzetes tereket hoztak létre, s ezeken belül, főleg a nyugati területrészen, intim parkrészleteket. Az intim tereknek helyük van a történeti kertben.

– A kutyapark ötletéhez mit szól?

– Az jó lenne. A sportsávban, a Király utcához közel eső részben tudnám elképzelni. Szólnék még a sétautakról. Nem tartom célszerűnek, hogy valamennyi sétány azonos szélességű legyen, mint ahogyan ez napjainkban látható. A fő szerkezeti elemeket, tehát a három főtengelyt és a keresztirányú összekötéseket azonos szélességűnek, legalább 3 méter szélesre, míg az intim kertrészletekben keskenyebbre az intim sétához. Gyakran vita téma, mivel burkoljuk le a gyalogos felületeket, hogy az esetleges botlásveszély érzete ne alakuljon ki a sétálókban, s hogy a felszíni csapadékvíz minden esetben eljusson, be tudjon szivárogni a gyökérzettel átszőtt talajba. A Vigadó gazdasági feltöltése miatt a hozzá elvezető északi hosszirányú főtengelyt aszfaltburkolatúra merem javasolni, de a többi sétányt természetes anyagú burkolattal, a részemről nagyon kedvelt „stabilizer” burkolattal ajánlanám. Ez a terheltségtől függően, meghatározott rétegrenddel és szemszerkezettel természetes kőanyagból készül. Színét, hogy szürke, fekete, sárgás vagy nagyon világos legyen, ami az adott parki környezet hangulatához illő, az alkalmazott természetes adalékanyag határozza meg. Ez a burkolat sima felületű és tökéletes vízáteresztő. Mozgásukban korlátozott embertársaink is tudják használni. Miskolcon megtekinthető a Nagy Lajos király utca mentén megépült pihenőkertben. Nagyon nem mindegy, hogy mivel burkolunk parkokban vagy közterületen. A Népkert területén még a Vigadó környezetében is merném ajánlani a burkolatváltást természetes kőhasználatra. Elhelyezném a zene pavilont is.

– Hova?

– A francia-barokk stílusú terv szerint a Körönd közepére. Létesítése hangulatában nagyon emelné a park értékét. Helyéül el tudom még képzelni azt, amennyiben a víz mint új természeti elem a Köröndben helyet kapna, a vízfelülettel közösen épített elemként, illetve a Vigadó közelében is.

Összegzésként azt mondom, hogy emelni kell a Népkert rangját, színvonalát. Hagyományt tisztelő ember vagyok, s emiatt a Népkertet történeti kertként ajánlom rekonstruálni, az utókornak is megőrizni. Adjuk meg a tiszteletet Hadady Dániel műkertész szellemi alkotásának, s mindazoknak a kertépítészeti hagyatékoknak, amelyek napjainkban is a park leghangsúlyosabb, legmeghatározóbb elemei, s történeti értéket képviselnek. A Népkert mint fogalom azt jelenti, hogy minden korosztály számára lehetőséget ad a kellemes időtöltésre: jó levegőt, jó sétát, egy jó kocogást, sportolást, gyermekeknek játszást. És még valami! Hogy mindez maradandó legyen, a parkfenntartásra nagy hangsúlyt kell fektetni.