Interjú a Népkertről: Nekünk ez olyan, mint a lakásunk

A Városi Esték programsorozat (a Részvételi Program részeként) arról szól, hogy megnevezünk egy jellegzetes városi problémát, amire egyelőre nem látni a megoldást, nincs tervezett beruházás – de érdemes és fontos beszélgetni róla. Ez a közösségi tervezés előkészítő szakasza. Az önkormányzat, a szakemberek és a városért tenni akaró polgárok beszélgessenek, ötleteljenek, fogalmazzák meg, milyen legyen az a hely/terület a jövőben, és milyen ne!

A Városi Esték aktuális témája a Népkert. Hogy a közös gondolkodást elősegítsük, a program szervező stábja interjúkat készít olyan szakemberekkel, akik érintettek a népkerti témában. Harmadikként Egri Istvánnak, a Miskolc Városi Szabadidőközpont Nonprofit Kft. igazgatójának – ez az önkormányzati cég üzemelteti a Generali Arénát, azaz a sportcsarnokot, illetve a Jégcsarnokot – a meglátásait olvashatjuk. Az interjút a részvételi stáb önkéntesei közül Princz András készítette.

– A Népkertben lévő sportcsarnok és a jégcsarnok a város legnagyobb sport- és szabadidős komplexuma. Előbbi létrehozásakor az ország első vidéki sportcsarnoka volt. Egy junior Európa-bajnoksággal nyitott 1971-ben, akkor én gimnazista voltam. A kérdésre, hogy mit jelent ez nekem?... Hát nekem ez az életem. Diósgyőri fiú vagyok, és iskolásként ide jártunk korcsolyázni; a vasgyári teniszpályákon volt jégpálya, meg itt is volt. 1986-tól pedig, tehát immár negyvenhetedik éve részese vagyok, mert itt telik az életem. Behoztam a fiamat korcsolyázni és aztán itt ragadtam. Nem is tudom, hogy van-e valaki, aki régebben dolgozik itt.

A gyerekkoromban nem volt műjégpálya. Jégpálya volt a Földesben, volt a gépipari technikumban, meg a Népkertben. Aztán elmaradt a Földes, elmaradt a gépipari… Elmaradtak a telek. Minden nap leolvassuk a hőmérsékleteket, meg az elektromos energiafogyasztást, a távhő-energiafogyasztást – nekem igazgatóként egy fok milliókat jelent.

Mondhatni, gyári szintű felhasználók vagyunk, hogy van két jégcsarnok most már. Manapság „nincs tél”: tavaly egész télen volt összesen tíz mínuszos nap. Így nagyon nehéz. Egészen más klíma van, mint ami a gyerekkorunkban megszokott volt. De vissza az elejére. Először társadalmi munkásként kerültem ide, aztán 2006-tól, amikor elkészült a jégcsarnok, Káli Sanyi akkori a polgármester azt mondta, hogy „ha annyira akartad, akkor csináld”. Ugye, az volt az álmom, hogy végre a jeges sportolóknak legyen egy állandó helyük és ne csak három hónapig élvezzük ezt. Általában november elsején megcsináltuk a jeget és március elején ki kellett venni a jeget, mert elolvadt… Először csak a jégcsarnokot irányítottam, aztán 12-13 éve az egész szabadidőközpontot.

– És ennek az egésznek a Népkert mit jelent?

– A legnagyobb használói vagyunk. Egy átlagos évben – most itt a Covid meg az energiaválság tönkretett mindent –, mondjuk 2019-ben több mint százezer ember jött be. De még ma is a közel vagyunk a százezerhez. Ez a használó, nem a néző, akik különböző rendezvényekre jönnek. A színházon kívül semmilyen más létesítmény nincs a városban, ami egymaga ekkora nagyságrendű használót vonz be. Háromszázhatvanöt napon keresztül fogadjuk a sportolókat. Csak „jeges” sportoló van félezer. Mikor még itt volt a kosárlabda és a röplabda, több mint ezer igazolt sportolójuk volt. A konditermünkben több mint kétszázötven a bérletes. Esténként amatőr csapatok futballoznak. Nekünk létkérdés a Népkert, és mióta én itt vagyok, mindig nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy a Népkertet megóvjuk. Nem voltam híve a sörfesztiváloknak, mert ahhoz a Népkert kicsi. A Népkerti Kerekasztalnak alapító tagja vagyok. Próbálunk valamit előre haladni, de nem csak beszéltünk, szerintem a legtöbb pénzt a Népkertre és erre a környezetre mi áldoztuk: mi meg a Vigadó. Sokat költöttünk a fákra, az utakra, a parkolókra. Mindig próbálunk a Népkertben valamilyen fejlesztést elvégezni.
A Kerekasztal munkájában is felmerült, hogy bekeríteni – nem bekeríteni... Európában sok parkot ismerek, nagy parkokat – mind be van kerítve. Itt is jó lenne, szerintem nyugodtabban jönnének a használók. A jelenlegi közbiztonság nem olyan, hogy nyugodtan ki tudjuk engedni a gyerekeinket, hozzátartozóinkat. A városunk legnagyobb közparkja, de ahhoz képest kicsi, könnyű lenne megvédeni. Elkészült most a futókör – nagy támogatója voltam –, az is biztonságosabb lenne, ha be volna kerítve. Foglalkozunk vele.

Mi itt vagyunk nap mint nap, nekünk ez olyan, mint a lakásunk. Ez az oldal, meg a kettes számú jégcsarnok mögötti terület, meg ott van még a műfüves pálya, meg az extrém-pálya. Azt a területet is mi szeretnénk rendbe tenni, az önkormányzatnak nincs rá pénze. Attól tartok, a következő néhány évben sem lesz arra, hogy illő nagyságrendű összegeket be tudjon fektetni. Hosszabb távon is biztos vagyok abban, hogy nekünk kell majd ide megtalálni a forrásokat. Meghatározó, hogy temető van az egyik oldalon, másfelől egy-egy lakóövezet határol minket. A bekerítés egy közparknál mindig csúnyán jön ki, de pontosan azért kellene bekeríteni, hogy lehessen ezt közparkként működtetni.
Nincs vécé. Vagyis itt van előttünk, de be van zárva évtizedek óta. Szóba került, hogy csináljunk egy kis épületet, ahol lenne egy mosdó, ahol a futó akár le tudna zuhanyozni, akár el tudná végezni a dolgát.

– A sportcsarnoknak azon az oldalán, ami igazából a Népkert felé esik, ott nem lehetne a földszinten ilyet megcsinálni?

– Ott öltözők vannak, nem lehet ezt kialakítani, nem tudjuk beengedni kívülről az embereket. A gond mindig az, hogy ki ad erre forrást és utána ki fogja működtetni. Tehát azt mondanám, hogy én nagyon szívesen működtetem, vagy a Vigadóval együtt közösen működtetjük, de abból pénzt kell tudni beszedni. Nincs más forrás. Különösen szegény a szabadidősport meg a kultúra. Mondok egy példát: a jégcsarnokban most nincs fűtés, nincs melegvíz, lezártam mindent, csak a jég van. Az öltözőket úgy használjuk, hogy lezártam a távfűtést és külön helyi klímákat szereltettem fel.  Nagyon sok ilyen létesítmény az országban bezárt. Tehát elvárni ettől a létesítménytől, hogy még ezt is a nyakába vegye – nem lehet. Vannak rá ötleteim, hogy lehetne csinálni, a vigadós Barkóczi Pistának is vannak ötletei, de ahhoz fogyasztó kell, ahhoz ember kell. Ebben a helyzetben, amiben ma van az ország, az átlagember nem fog jönni.
Emlékszem, valamikor, nagyjából ennek a helyén egy szabadtéri színház állt, kétezer fős befogadóképességgel. És mozi.

Nagyon szívesen csinálnék például a kettes pályán szabadtéri mozit, mert az még oldalt nyitott is és nagyon sok rendezvényt csinálunk, például esküvőket. De megváltoztak az emberek hétköznapjai, megváltoztak az igényei. Bejött a sok „kütyü”. A gyerek, a fiatal az edzés előtt meg az edzés után rögtön azt veszi a kezébe. Ettől függetlenül nekünk az a feladatuk, hogy valahogy az embereket idekössük, elsősorban a sporton keresztül. Sok a sportoló, a város minden részéből jönnek ide. De a közösségi rendezvények… Azok nagyon sokat változtak. A Covid-járvány előtt televoltunk rendezvényekkel, elsősorban a sportcsarnokban. Most nagyon kevés rendezvény van, az emberek nagyon meggondolják, hova mennek el. Örülünk, ha egy hónapban egy esemény van...

Úgy látom, az emberek most már sokkal magasabb igényszinten élnek, mint régebben. Elvárják, hogy ha azt akarjuk, idejöjjön a Népkertbe valamit csinálni, akkor ott normális körülmények legyenek, mosdó, vécé, továbbá ne bántsák, ne zaklassák. Nemrégiben a Népkertben valakit megöltek… Egy szülőt, a jégkorongos anyukáját molesztálták a futókörön, pedig nem volt éjszaka. Ezek nagyon elriasztják az embereket. A gyerekeket úgy hozza a szülők, hogy kiteszi az ajtóban és megvárja. Emlékszem, hét-nyolc évesen egyedül mentünk iskolába. Ma 14 éves kor alatt a gyerekeket nem nagyon engedik el a szülők, tekintve hogy mennyi probléma van a közbiztonsággal – ami egyébként folyamatosan javul, de nagyon féltjük a gyerekeinket. A Népkert hasznosítása ebből a szempontból sem egyszerű. Abszolút biztonságos, higiénikus és korszerű körülményeket kell biztosítani ahhoz, hogy a Népkertet mint kert hasznosítsuk, vagy mint szabadtéri, sport-, mozgás- és fitness-programok helyszínét.

– Úgy is felmerül a kérdés, a Népkert egy parkerdő-szerű valami legyen, vagy egy ligetes, tele virágokkal?

Szerintem [maradjon] úgy, ahogy van. A fák, különösen nyáron, felüdülési lehetőséget kínálnak. Hosszúak a nyarak, melegszik az idő. Itt a sok fával egész nap gyakorlatilag árnyékban tud az ember lenni. A fákat meg kell óvni. Vannak problémák, öregednek a fák, cserélni kéne, mint ahogy ültettünk is már. Tehát a zöldfelületek a megóvása az alapvető. A főkertészék is alaposan megvizsgálták a falállományt. Mindenképpen azon vagyok, hogy sok fa legyen, sok zöld legyen. És azon belül aztán hogy mit fejlesszünk… Puskás Péter építész csinált egy anyagot, hogyan lehetne ezt egy olyan közparkká alakítani, ahol különböző elemek vannak, játékok, sakktáblától kezdve pihenőkig. Mindennek a szűk keresztmetszete az anyagi forrás.

– Milyen funkciók segítenék most ebben a helyzetben ennek a létesítménynek a működését, működtetését?

– El kéne azt dönteni, hogy kell-e ez a funkció. Saját erőből, piaci alapon nem lehet fenntartani ezeket a létesítményeket, mert ahhoz nagyon magasan kéne meghatározni az árakat, tehát a belépődíjakat, a használati díjakat, a bérleti díjakat sokszorosára föl kéne emelni. Akkor viszont kiürül. Itt nem lehet olyan árakat kérni, mint Nyugat-Európában. Nem tartunk ott. Ott megfizetik az árát és meg is kapja érte a szolgáltatást. Ez semmiben nem különbözik egy fürdőtől, egy strandtól, ahol milyen árak vannak… Jelzem, hogy a közönségnek korcsolyázásra most megnyitottunk, a hétvégén több mint ezer ember volt kint. A belépő ezerötszáz forint. Az mi? Egy szendvicset nem kap érte. Ha viszont ezt az árat felemeljük, akkor érzékelhetően kevesebben fognak jönni. A célom nekem is az, hogy minél többen jöjjenek és korcsolyázzanak. Az ezerötszáz forintos belépőt sokallják, de utána a büfében elköltenek ötezer forintot. Nehéz így. Ezerötszáz forint, az négy euró. Ilyen áron fedett helyen tud korcsolyázni. Az önkormányzat számára ez nem törvényileg előírt kötelező feladat: a sport , a kultúra és szabadidős sport [segítése] csak önként vállalt feladat. És az első, amiből kiszállt most, amikor már nem tudják kifizetni a villanyszámlát, közvilágítást, tömegközlekedést, szemétszállítást. Nem jön pénz. A használók tartják fenn, más forrásból, saját forrásaiból.

– Az összes létesítmény itt nem multifunkcionális létesítményként, hanem kifejezetten célirányosan sportcsarnoknak épült. Nem jó az akusztikája.

–Az akusztika a sportcsarnokban tényleg nem jó, viszont a jégcsarnokban igen, az úgy épült meg, hogy az elsődleges szempont volt, ha úgy tetszik, egy multifunkcionális létesítmény. Itt operafesztiváli rendezvényeket is csináltunk. A Miskolci Operafesztiválnak a legnagyobb létszámú rendezvényeit itt csináltunk meg, operákat, koncerteket. Káel Csaba rendező (jelenleg a fővárosi Művészetek Palotája igazgatója – a szerk.), 2009-ben, amikor Nagy Imre újratemetésének az évfordulójára emlékkoncerteket csináltunk, azt mondta, hogy hangversenyterem szintű akusztikája van a jégcsarnoknak. Sok ilyen, úgy mondjuk, száraz padlós rendezvényt csináltunk. Más kérdés, hogy azért rendezzük a sportcsarnokban, mert itt a küzdőtér feleakkora. Igyekszünk minél olcsóbban megcsinálni, most már nincsenek is olyan nagy létszámok, amit azelőtt, hogy két-háromezer fő bejött, ma örülünk, ha ezer fő.

– Parkolási okokból kifolyólag ez a létesítmény úgy épült meg, hogy gyakorlatilag a mellék-bejárat vált a főbejárattá. Az elképzelt főbejárat van a Népkert irányában.

Annak idején Rostás László (építész, valamint városi főépítész 2010-2018 között – a szerk.) ezt úgy csinálta meg… Vitatkoztam vele, hogy máshogy kéne megoldania, én a funkcionalitást néztem mindig. Egy gyönyörű szép architektúra, gyönyörű üvegfallal – de soha nem működött főbejáratként; a bejárattól két méterre ott van a palánk. Így lett megcsinálva, hogy a Népkertben sétálók panorámában látják a mérkőzést vagy bármit. Van ott egy szép nagy terasz, az is azért készült, hogy ha ott az előtte lévő nagy téren, a Vigadó előtt csinálnak rendezvényt, a teraszról lehet azt látni. A ház gyönyörű ezzel a lamellás fa tetőszerkezettel, bárki jön ide, el van ájulva tőle. Szépen harmonizál a Népkerttel.

– Az a meglátásom, hogy a Népkertből nézve mindhárom létesítmény tulajdonképpen elkülönül a Népkerttől, csak esetleges a kapcsolata vele. Holott a Népkert szempontjából jobb lenne, ha onnan volna a megközelítés. Valamikor régen három ok miatt jöttek ide ki az emberek. A szökőkút, aminek volt egy hangulata. Volt egy söröző. Aztán később a szabadtéri színpad, amiért tömegek jöttek ki a Népkertbe. Ma úgy érzem, a játszótéren kívül, a sportoláson kívül nincs miért kijönni. Meg a Vigadó miatt, de az más tészta.

– Attól függ, mit nevezünk Népkertnek. A jégkorong pont arról híres Miskolcon, hogy tudja mindenki, ide nyugodtan ki lehet jönni. Itt a kétéves gyerekek szaladgálnak a meccsen, családok jönnek. És azt mondom, hogy ez a Népkert. A Népkertbe jönnek. Most is van egy kellemes söröző. De ahogy mondtam, nem az az életmód van, mint annak idején. Nincs idejük az embereknek. Ha idejönnek egy szombat vagy vasárnap délután, elsősorban a meccsért jönnek. Megállás nélkül meccsek vannak, utánpótlás, rengeteg a szülő. Hogy a Népkertbe hogy lehet embereket becsalni, hogy ott tartósabban időt töltsenek el, az másik kérdés. Erről beszélünk az Népkerti Kerekasztalban is: mit kell ahhoz csinálni, hogy a tömegek jöjjenek. Valami attrakciót kéne – de túl kicsi a hely. Ha valamit még elhelyezünk, az már biztos, hogy a zöldfelület rovására megy. És ha belerakunk valamit, meggyőződésem, hogy be kell keríteni, különben nem tudjuk megóvni. Az extrém-park hozzánk tartozik. Gördeszkások, görkorisok használják. Azt is be kell keríteni, mert minden évben rengeteg pénzt költünk el rá. Hívnak a szülők, hogy ez se jó, az se jó. Egy-két éve begyújtották. Fából van. Olyan emberek is járnak ide, akiket nem szeretnénk.

– A sörfesztivál… Nem felejtem el, kísértem ki valakit a pályaudvarra és a Tiszain is lehetett hallani a zenét, ami itt ment. Ilyesmi  nem a városba való, hanem, mondjuk, a Majális-parkba.

– A közönség korcsolyázásra zene mellett megy. Abból is van probléma, a környékről néhány bérházból állandóan ideszólnak, hogy hangos a zene. De közönség-korcsolyát nem lehet zene nélkül csinálni.

Nem egyszerű. Ahogy a napjaink telnek, azzal foglalkozunk, hogy életben tudjunk maradni. A Népkertet hogyan tudjuk fejleszteni? Benne van a fejemben, tudom, hogyan kell. Egyelőre vigyázunk rá. Próbáljuk megvédeni. Fejlesztési lehetőséget most, rövid távon nem látok. Egészen meg kell változni itt a viszonyoknak, hogy erre forrást tudjunk majd találni. Amikor normálisan éltünk, akkor mindig tudtunk oda valamit csepegtetni, a Vigadó és a Szabadidőközpont forrásaiból is. De a közelgő egy-két évben biztos nem.