Interjú a Népkertről: Ma nem lehet meghitt tereket találni

„Egy modern parkot szeretnék, ahová jó elmenni. Jó ott lenni, jó leülni, jó elgondolkodni, jól lehet olvasni, lehet találkozni. Ma a Népkert már nem találkozási pont – most miért is találkoznánk ott?”

A Városi Esték aktuális témája a Népkert. Hogy a közös gondolkodást elősegítsük, a program szervező stábja interjúkat készít olyan szakemberekkel, akik érintettek a népkerti témában. Hatodikként Fedor Vilmos, egykori miskolci alpolgármester (2002-2010), jelenlegi polgármesteri megbízott (2021-) meglátásait olvashatjuk. Az interjút a részvételi stáb önkéntesei közül Princz András készítette.

– Mik az elképzeléseid a Népkerttel kapcsolatban? Ezeket mennyire alapozod a múltra, mennyire a nosztalgia táplálja? Vettél másoktól, más városoktól példát?

– Miskolci születésű vagyok, itt nőttem fel és elég komoly szerepet játszott az életemben a Népkert, meg úgy egyáltalán a belváros, mint minden miskolci fiatal életében. Fontos helyszín volt a sörözővel, azzal a hangulattal, szabadtéri színpaddal, mozival, a Vigadóval. Más másik világ volt. Ez nosztalgia – de ezen túl kell azért lépni. Az abban a bizonyos korban megfelelt valaminek. A város felépítette a Népkertet. Sokkal nagyobb volt. Azóta gyorsforgalmi utat is belevágtak a közepébe. A salakmotorpályára nem egy „autópályán” mentünk át, hanem gyalogúton, ami hosszában, kelet-nyugati tengelyben metszette a Népkertet. Ennek megfelelően alakították a kertészeti megoldásokat. Engedjük el. A kérdés most az, hogy Miskolcnak, amelyik a Bükk lábánál fekszik, óriási természeti lehetőségekkel, adottságokkal – mit jelent ez a park? Újra kellene fogalmazni ezt a parkot. Amikor arról beszélünk, hogy van az Avas, meg a „Miskolc tüdeje”. Ezek ilyen újkori megközelítések. Inkább azt mondom, hogy két olyan értékes terület van, amiről külön-külön kell gondolkodnunk.

Abból induljunk ki, hogy ez az egyetlen városi parkja Miskolcnak. A belvárosban park nincs, terei vannak, mint a Deák tér és a Szemere kert. Tehát az egyetlen városi park a Népkert. Erre nagyon büszke volt a város mindig. Nagyon szép a faállomány, de a fák egy része ma már beteg, meg kell nézni. Koncepciótlanul, évtizedekig nőttek a fák. És tűntek el azok a helyek, amikre emlékszem, ezek hiányoznak.

Most funkciójában újra kell gondolni a Népkertet. Odakerült a könyvtár, a sportcsarnok, a műjégpályák. Ezek mind-mind olyan építmények, ami nélkül nem lehet áttervezni a Népkertet. Mit hiányolok? Ma a park fáknak a sokasága. És a hangulatát vesztette el. Ha előszedjük a régi fotókat, láthatjuk. Virággruppok voltak tervezve, egészen a múzeumig. Lefelé végig, tudatosan vették figyelembe a tájolását az egész területnek.

Én ezeket a gruppokat, ha nem is úgy, ahogy régen volt, de visszaállítanám. Többet játszanék a színekkel, a virágok színeivel is. Játszanék a vizekkel. Ma nincs víz; van egy szökőkút, amiből sokszor nem szökik a víz, néha csordogál. A hangulat hiányzik...

Városi Esték: a Népkert
fotó: Mocsári László, Minap


Mit várunk a Népkerttől? Mit jelent ma az emberek számára az, hogy van egy park, ahová elmehet? Miért mennek el? Hogyan alakult át, mondjuk, a Vigadó? Élményt akarnak az emberek. Meg kell nézni, milyen korosztályok látogatják a kertet. Miskolc egy öregedő város, egyre többen járnak, keresik az ilyen helyeket.

Az is kérdés, vannak-e személyes terek; régen voltak. Emlékszem rá, voltak beszögellések, a bokrok között, le lehetett ülni egy padra, ahol az idős ember olvasott, horgolt, ahol a fiatalok kizárhatták az egész világot. Ha most végignézünk a kertben, nem lehet meghitt tereket találni. Egy hosszú teret és a fatörzseket látjuk. Egymás mellett a fák, telepítésük ötletszerű. Napjainkban néhány vállalkozó beletette a pénzét és ültetett fákat. De tudjuk-e, hogy azok miért oda kerültek, milyen fák azok, milyen lesz tíz év múlva, milyen lesz húsz év múlva, hogyan lehet ezt megtervezni jól? Elkezdtünk funkciót halmozni a Népkertben.

– Milyen funkciót látnál ott szívesen?

– Egy modern parkot szeretnék, ahová jó elmenni. Jó ott lenni, jó leülni, jó elgondolkodni, jól lehet olvasni, lehet találkozni. Ma a Népkert már nem találkozási pont – most miért is találkoznánk ott? Hiányoznak a szobrok, hiányoznak azok az épített megoldások is, amik parkká tennék. Ez most nem park, kertnek se lehet nevezni. Például a szintekkel se játszunk. A múzeum kihozhatná azokat a hatalmas köveit, amiket összegyűjtöttek és nem tudják hova tenni. Ők örülnének ennek. Ez felvezetné a múzeumi élményhez az embereket. A köveket nem viszik el; a szobrokat igen.

– Félalakos szobrot lehet könnyen elvinni, egész alakost azért nehéz. Jobbnak tartom a historizáló szobrok helyett az olyan szobrokat, mint ami már van, mint a „Csevegő lányok”. (A Szinva teraszon látható ún. plázaszobor. – a szerk.)

– Egyetértek. Sokat utaztam, nem tengerpartokat szeretek nézegetni, hanem a kultúrát, parkokat, épületeket nézek, megoldásokat keresek. A Szinva terasz ötletét Szicíliából hoztam. Cataniában láttam a Bellini-parkot. Ott ültem és egyszerűen azt éltem át, hogy valami pokoli jól érzem magam. Elkezdtem keresni az okát, hogy miért. Nem volt mesterséges anyag, játszottak a vízzel, mindenfelé a csobogását láttam-hallottam, plusz a tenger, rengeteg virág volt; nem műkövek, hanem kövek. Valódi kövekből volt minden és kovácsoltvas. Elkezdtem gondolkodni, hogy mi lenne, ha a Szinvát kibontanánk. Hozzátartozik, hogy ma már nem olyan köztéri megoldásokat, szobrokat keresnek az emberek, amikre úgy kell nézni, mint Kossuth Lajoséra vagy Szemere Bertalanéra. Azok a beépített térre jók. A parkokba játékok és játékosság kell, a „három lány” is így készült. Be lehet ülni, meg lehet fogni, át lehet ölelni. Mára ez a legismertebb, legtöbbet fotózott téma, de ilyen a Mancs-szobor is. Valamiről szól. Nagyon jó, amikor a különböző tereket megemelem, visszafogom és ott van valami, ahova oda lehet ülni.

Miskolci lányok szobor
„Kutas László Miskolci lányok című szoborcsoportját 2006-ban avatták fel Miskolc egyik legközkedveltebb terén, a Szinva teraszon”, fotó: Végh Csaba, Minap


És nem olyan „történelmi” virágágyások kellenek, mint régen. Nem azokra a kör alakú virágágyásokra van szükség, amik ott vannak és kész. Hanem olyanokat, amik föl-föl bukkannak. Színeket jelentenek. Ezt látom, ez a trend és ez jó. Mi a jó a gyereknek, mi a jó egy ilyen térben, mi a jó egy felnőttnek? Ezt kell keresni, ezeket a megoldásokat.

A múltat nem kell végképp eltörölni, a vas-kultúrát az építészetben meg kell őrizni. Oda kellene vinni a Népkertbe a kovácsoltvas elemeket, ami izgalmassá teszi az egészet.

Nem gondolok arra, hogy legyen egy szökőkút. Amire gondolok, az bonyolultabb, de nem olyan veszett dolog, sok helyen látható. Játsszunk a vízzel egy kicsit! Nekem a legjobb példa Kassa. Kassának nincs vize, de megoldotta. Felhozta a vizet a föld alól és csinált egy csatornát, végig, hosszában a főtéren. Ott hiányzott valami és ezt muszáj volt megoldani. Ez, amit Pécs például nem tud megoldani. Debrecen sem tud megoldani, mert ott tényleg nincs víz. Víz az életünk fontos eleme, hozzánk tartozik, használjuk okosan!

Igyekszem elengedni a nosztalgiát. Egy másik világba léptünk be és tudomásul kell ezt venni. A gyerekeim révén látom és tesztelem is rajtuk, hogy mi az, ami nagyon tetszik nekik. Ezek pedig azok a megoldások, amikről az előbb beszéltünk. Nem öncélú elképzeléseket kell megvalósítani.

Van egy szobor a Népkertben, ami azért érdekes, mert ez az elsők között volt: ez egy Erzsébet királyné-szobor. [„Sissi”] Most egy fa alatt van, rossz helyen. Eredetileg nem ott volt. Ráadásul elfordították, mert Erzsébet királynő szobra nyugat felé nézett. Üzenete volt ennek, amikor felállították. Jelenleg délre néz. (Pontosabban északra – a szerk.) Az isten tudja, mit néz. És a fa alatt van, nem látható. Komoly értéke a városnak: onnan ki kellene hozni, mert a terep közben megváltozott. Valamikor jó helyen volt, ma már nem.

  • Fiatal, kezdő szobrászokat idehívnék. Állatfigurákat, tárgyakat csináltatnék velük. Ezek az úgynevezett szobrok, figurák, használati tárgyak, játékok és egyben utcabútorok is lennének.
     
  • Valamikor az volt az elképzelésem, hogy Dargay Attila, aki miskolci születésű, ül a székén, a kezében vagy a térdén a rajztáblája, és szemben ott ül vele a kis róka. [„Vuk”] Olyan hangulatot árasztana ez, minden gyerek a rókát akarná megfogni. Amikor élményt, hangulatot tudsz adni a gyereknek, az jó.
     
  • Egy másik, amit nagyon akartam volna, egy rózsalugas. Aminek az elején van a házasulók lakatja, odateszik házasodás, tehát a házasságkötésük lakatját. A lugasnak a végén is van egy bejárat, ott pedig az újszülöttek lakatjai, akik megszülettek. Ez egy érdekes ívet alkotott volna.
     
  • Az is ötletem volt, hogy az új fákat, amiket ültetni kell, azt az idős embereknek ültetnénk. Ki lehetne ide járni, nem a temetőbe, hanem ide.
Városi Esték: a Népkert
fotó: Balogh Attila


Azon dolgozom most, hogy a Tudomány és Technika Háza, a könyvtár, a sportcsarnok és a másik oldalon a múzeum által határolt területen lenne az ötös számú kultúrköre a városnak. Van négy jelenleg: a belváros, Lillafüred/Diósgyőr, Tapolca, a történelmi Avas, és ez lenne az ötödik, aminek ki kell találnia a hasznosítását térrendezéssekkel. Mindig álmodom, úristen, miket lehetne ott csinálni? Például gasztro-placcokat, különböző nemzetiségi bemutatókat. Nagy divatja van ezeknek. Különböző népek zenéjének a bemutatása, mellé jó hangulatos intim tereket lehet ott megcsinálni. Nem sörfesztivál kell, hanem ilyenek. Rengeteg mindenre lehetne használni ezt a teret.

Nem tudom, mi a szándék a sportcsarnokkal, ez is döntő. Nincs a városnak a belvárosban olyan hangversenyterme vagy nagy terme, ami akusztikailag és minden szempontból megfelelő lenne. Borzasztó olvasni, hogy jön néhány világhírű együttes Magyarországra. Győrben, Debrecenbe, Szegeden és Budapesten is van alkalmas csarnok, Pécsen is van. Mi vagyunk az egyetlen nagyváros, ahol igazán korszerű kulturált, jól megtervezett nagy csarnok nincs. A sportcsarnokban rosszak az akusztikai viszonyok.

Most sajnos nem tudjuk megcsinálni. Ennek nincs itt az ideje. Akkor lenne, ha a Bosch vagy a Hell úgy gondolkodna, mint [Győrben] az Audi.  A polgármester helyében megpróbálnák leülni tárgyalni a Hell-lel, mert nekik is megérné egy olyan belső teret, multifunkcionális teret létrehozni, ami vendégeket hozna. Sting fellép Debrecenben, más nagy zenészek Szegeden, Pesten. Nálunk nem tudod hova hozni őket... Nem éri meg, olyan kicsi a befogadóképesség. Háromezer fő ehhez nem elég. Egy ilyen művész elvisz több százmillió forintot, az akkor éri meg, ha olyan közönség van, akinél ez megtérül. Ilyen lehetőségek hiányoznak Miskolcon. Ma a sportcsarnok elveszítette azt a fajta szükségességét, amiért annak idején megcsinálták. Ebből kifolyólag itt az ideje, el lehet rajta gondolkodni, hogy mit kezdjünk vele. Arról nem beszélve, az egész annak idején ott lett elszúrva, hogy a sportcsarnok és a jégpálya az igazából véve nem a Népkert felé lett orientálva. A sportcsarnok még azt mondom, rendben van, de a nagy tér előtte jelen pillanatban funkció nélküli. A csarnok oldala is kihasználatlan. Mondok egy egyszerű példát: a vécé. Jelen pillanatban egy szerencsétlen vécé van rögtön a sportcsarnok előtti tér legelején. Mi volna, ha a sportcsarnoknak az oldalába be lenne téve egy vécé? Jobban lehetne karbantartani, vigyázni rá.

Városi Esték: a Népkert
fotó: Balogh Attila