Interjú a Népkertről: Ha lenne egy rendezvényhelyszín vagy közösségi tér...

„A parkban játszótér, futókör található, lehet sétálni, vannak padok, de olyan közösségi tér nincs, ami nagyobb embertömeget tudna fogadni. Nem többszázas nagyságrendű programokra gondolok. (...) Mindenképpen kell egy tereprendezés, a fényviszonyok megoldása.”

A Városi Esték aktuális témája a Népkert. Hogy a közös gondolkodást elősegítsük, a program szervező stábja interjúkat készít olyan szakemberekkel, akik érintettek a népkerti témában. Hetedikként Varga Gábor, a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár igazgatójának meglátásait olvashatjuk. Az interjút a részvételi stáb önkéntesei közül Princz András készítette.

– Nyíregyházán végeztem a tanárképző főiskolán történelem és könyvtár szakon. Nógrádi születésű vagyok, Miskolcra a feleségem révén kerültem. A Miskolci Városi Könyvtárban kezdtem el dolgozni. A megyei és a városi könyvtár összevonása után az intézmény különgyűjteményi osztályának vezetője lettem, 2016-tól igazgatóhelyettesi megbízást kaptam, majd 2022 januárjától vezetem a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárat.

– Mint a könyvtár a vezetőjének mit jelent a Népkert?

– A Népkert a kevés nagyobb kiterjedésű zöldterületek egyike, amelyek Miskolc belvárosában találhatók. A családdal sokszor jártunk a Népkertbe. A könyvtárnak pedig ez a közvetlen környezete. Vannak olyan rendezvényeink, amelyekbe helyszínként bevonjuk a Népkertet, bevonjuk a kialakított futókört és a rendbe tett környezetét. A Könyvtári Majális programunkon egy állomást mindig a Népkertben állítunk fel. A könyvtár szempontjából fontos helyszín, bár azt kell mondjam, hogy a könyvtár környéke nem annyira frekventált hely. Ebben mindenképpen előre kell lépnünk és készülőben is van egy városi kulturális koncepció, amiben a Népkert és környezete, valamint az itt található intézményekkel – múzeum, Tudomány és Technika Háza, sportcsarnok és könyvtár – kiemelt szerepet kapnak.

A Népkert azért is érdekes számomra, mert ötletadója az a Lévay József volt, aki a muzeális gyűjteményünknek is névadója. A megyei könyvtár 1952-ben alakult, az új épületet pedig ötven éve, 1972-ben adták át. Eredetileg nem ide tervezték, hanem az önkormányzat hivatalával szemben, a mai Szent István térre. A Népkert szomszédságában vagyunk, de a kapcsolat lehetne erősebb is. Ebben segíthet az az egyeztetés, ami a Népkerti Kerekasztal kapcsán már megindult és amelynek a könyvtár is résztvevője.

– A könyvtárnak mire volna igénye ahhoz, hogy a jobban be tudjon kapcsolódni a Népkertbe, annak szerves része legyen?

– A parkban játszótér, futókör található, lehet sétálni, vannak padok, de olyan közösségi tér nincs, ami nagyobb embertömeget tudna fogadni. Nem többszázas nagyságrendű programokra gondolok. Nem is emlékszem, legutóbb milyen nagyobb rendezvények voltak itt. Régebben volt sörfesztivál, de nem gondolom, hogy abból a könyvtár vagy akár a Népkert profitálna.

Jó lenne valamilyen kulturális program szervezésére is alkalmas színhely, közösségi tér, ahonnan aztán el lehet jutni a könyvtárba, a múzeumba, a sportcsarnokba. Mi a Népkert szélén vagyunk, aki a Népkertbe megy, nem biztos, hogy a könyvtár felől közelíti meg. Leszáll a buszról, átmegy a zebrán és elfordul jobbra: tehát kicsit kiesünk. Az lenne a cél, hogy szorosabban kapcsolódjunk a Népkerthez, akár megjelenésünkben is. Beruházás, a könyvtár épületének modernizálása, energiahatékonyabbá alakítása szükséges. Szeretnénk zöldíteni az épület környékét kiülős helyekkel, parkkal, gondozott kerttel. Kicsit a járdától, a betonból visszahódítani egy részt. Vannak olyan példák, amikor ’70-es évekbeli épületekből is kihoznak jó dolgokat. Azon az oldalon, ahol a könyvtár főbejárata található, lehetne egy nyitott tér, ahonnan be lehet jutni az intézménybe, de akár kinti olvasásra, beszélgetésre, pihenésre is alkalmas. Innen kis sétával elérhető a Népkert, amelyet egy folyamatosan karbantartott, biztonságos programhelyszínként képzelek el.

– A Technika Háza előtt kezd kialakulni egy terecske. Ennek a hasznosításában részt vesznek-vennének?

– Ez tőlünk független, hisz erre a Technika Háza áldozott, de mi is részesültünk benne olyan formában, hogy rendezettebb lett a környezet, ami ott kialakult. Említettem a Könyvtári Majálist. Ezen a gondozott téren szoktuk felállítani a színpadot és több sátrat a könyves és egyéb foglalkozásokhoz. Idén Gryllus Vilmos volt vendégünk. A kültéri program nagyon sikeres szívesen jönnek a családok. Azt gondolom, hogy jó munkakapcsolat kezd kialakulni a Tudomány és Technika Házával. Ennek a tér további hasznosítása is része.

– Több helyen és Miskolcon is volt egy olyan kezdeményezés, hogy telefonfülkékbe kitettek cserekönyveket. Ez manapság eltűnt Miskolcon.

– A közelünkben a Technika Házánál néhány hónapja helyeztek ki ilyen könyves pavilont, ahol lehet csereberélni a könyveket. Régebben volt a Villanyrendőrnél is, ott nem volt olyan sikeres, mert gyorsan „kifosztották”, és nem volt igazán gondozva. Nincs attól rosszabb, amikor ott áll üresen egy ilyen könyves fülke, vagy rendezetlen és összevissza van túrva. A könyvtár előtt mi nem állítottunk fel ilyet, van viszont egy telefonfülkénk, a „VersVonal”, ami magyar versek meghallgatására szolgál. Tehát ha valaki felveszi a kagylót, akkor nem vonalat kap, hanem 30 verset tud meghallgatni miskolci művészek előadásában. Ez öt éve a Költészet napjára készült, Lillafüreden helyeztük el az emléktáblánál és onnan került át ide a főbejárat elé.

– Félő, erről sokan nem tudnak, én se, bár itt lakom a közelben...

– A Költészet napja kapcsán sok híradás számolt be róla, de azóta eltelt öt év. Folyamatosan matricázni kell, mert lekopik, egy újrafestés is esedékessé vált. Kevés érmével és nem kártyával működő telefonfülke van használatban, ezért előfordul, hogy aprót dobálnak bele, mert telefonálni szeretnének.

– Hadd kérdezzem még a Népkert adta kihasználatlan lehetőségekről.

– Ez egy közösségi tér. Ha van olyan rendezvénye a könyvtárnak, amit ki lehet oda vinni és nem az intézmény falai között valósul meg, az mindenképpen hasznos lenne. Egy ilyen helyszínen más intézmények is megjelenhetnének. Nem gondolom, hogy beépítettnek kellene lennie, nem kell nagy dologra gondolni, amivel „szétbombáznák” a Népkertet. De mindenképpen kell egy tereprendezés, a fényviszonyok megoldása. Bár itt vagyunk, én elég régen voltam már a Népkertben, csak átszalad rajta az ember. Kellene időt áldozni rá és körbejárni, megnézi. Tehát én kulturális rendezvény helyszínként is gondolok a Népkertre, de nem sörfesztivál jellegűre.

– Ha volna egy közösségi tér, ami működik, az segítené a könyvtár látogatottságát? Mostanában mindenütt arról lehet hallani, hogy az embereknek csökken az olvasási igényük.

– Nálunk is megemelkedett a távhasználat, ez országos jelenség, de most pont azt a tendenciát látjuk, hogy a pandémia alatt visszaesett forgalom, a személyes használat és a kölcsönzések száma újra folyamatosan emelkedik. Egyre többen térnek vissza a könyvtárakba. Egyre nagyobb számban jönnek kölcsönözni, helyben olvasni, tanulni.

Ha lenne egy rendezvényhelyszín vagy közösségi tér, akkor erről együttműködésben kell gondolkodni. Nem lenne a könyvtár vetélytársa, mert ott nem fognak tudni könyvet kölcsönözni. A könyvtár is gazdag programhelyszín, a kiállítások, író-olvasó találkozók, gyermekprogramok, előadások népszerűek, közösségi helyszínként is funkcionálunk. De vannak olyan rendezvények, amik nem biztos, hogy csak a könyvtár falain belül lehetnek lebonyolítva, hanem jobb környezetet adna nekik egy népkerti helyszín.