A diósgyőri várfürdő/strand (eddigi) históriája
A miskolci Részvételi Program legfrissebb eleme, a Városi Esték című sorozat első nagy témája a diósgyőri várfürdő, más néven strand esetleges újranyitásának, újjáépítésének, egyáltalán, az iránta való nosztalgia és lakossági igény felmérésének kérdése.
Mint ismeretes, a létesítményt egy évtizede leállították, az akkori önkormányzati, illetve állami vezetés döntésére, a szomszédos diósgyőri vár kapcsán kezdődött kormányzati beruházásokra hivatkozva. Bár éveken át még az volt az ígéret, hogy a strandzárás csak ideiglenes, utólag kiderült: sokkal inkább véglegesnek tűnik... A napjainkbeli Részvételi Programot beindító mostani városvezetés viszont mindenképp szeretné a diósgyőriekkel és a többi városlakóval közösen megbeszélni, mi a helyzet, mik az adottságok, mik a korlátok és lehetőségek: mit lehetne kezdeni a mára megmaradt strandterülettel.
Nézzük először is a történelmet, a régmúltból és a közelmúltból! (Forrásaink a cikk végén.)
A strand egykori területét állítólag már az Anjou-kortól használták fürdőzésre. Ez valahol a mai Tapolcarét utca, a vízmű területére eshetett.
1730 körül a polihisztor Bél Mátyás járt erre és az egykori fürdő romjait is felkereste. A „királyné fürdőjének” nevezte, mondván, az itt idejüket töltő királynék „gyönyörűségére” építették anno.
Božena Němcová, a neves cseh utazó a 19. század közepén itt is megfordult, így írt a területről: „A hegy tövében van a fürdő, amelyből itt-ott fehér sziklakövek állnak ki.”
A sziklás hegyvonulat lábánál 1934-ben betonból strandmedencét épített a Kolba és Stenberg részvénytársaság. A medencét a Tapolca-forrás táplálta. A strand abban az időben is csak nyári időszakban üzemelt „Diósgyőr-Tapolcza fürdő” néven*. Több tulajdonosváltással ez a létesítmény működött 2004-ig, majd önkormányzati beruházással a régi medence helyébe vízforgatós technológiával rozsdamentes acélbetétes medencék kerültek. A medencét a Szent György-forrás táplálta, aminek a hőfoka 22 C°.
(* „A tapolca szó szláv eredetű és fürdőhelyet jelent.” „A Tapolca szó Borsodban a XIII. század óta kimutathatólag csakis melegforrások elnevezésére szolgált, de nem jelöltek vele a patak vagy folyó végződésű vizeket. A térségben régen három Tapolca elnevezésű melegforrást ismerünk. A legismertebb a miskolctapolcai (régebben Görömbölyhöz tartozott és Görömbölytapolcának nevezték), a másik a Kácsi Tapolca, a harmadik pedig a bevezetőben említett Diósgyőri Tapolca.” „Mára csak a Szentgyörgy forrás közelében lévő területet nevezik Tapolcarétnek.”)
A múlt század negyvenes évei végétől a közeli sportklub, a Diósgyőri VTK „vizes” sportolói tartották itt edzéseiket, Bitskey Aladár vezetésével. Ekkor működött a területén egy mozi is, Diadal fantázianévvel.
„A közfürdők rentábilis működésének egyik feltétele, hogy a fürdő üzletágon belül vendéglátóipari szolgáltatások is legyenek!” (Szlabóczky Pál: Miskolc fürdőinek történetéről)
A hatvanas években a vízhozamot növelték, több új forrás bekapcsolásával. A víz hőmérséklete kicsit csökkent.
„A 60-as évek elején a vízhőmérséklet és vízhozam növelése céljából a Borsodi Szénbányák kutatásával, majd az Északmagyarországi Állami Építőipari Vállalat kivitelezésében a hegylábi forráscsoportra egy karsztakna mélyült, amely azonban elferdült, és így csak egy kis átmérőjű kürtös áttöréssel érte el a melegvíz vezető vetőzónát. Az aknakörnyezete nem lett injektálva, kellően biztosítva, ami miatt a csapadékvíz felszínközeli iszapot mosott be és pár fokkal lehűtötte a karsztvizet, ami így 23-24°-kal jut az 1500 m2-es úszómedencébe. (...) A lakosság általános 'elpuhulása' miatt a fürdő nyitvatartása csak a legmelegebb két és fél hónapra korlátozódik.” (Szlabóczky Pál)
A hetvenes években víztakarékosság miatt a fürdőmedencét két részre választották. Később szauna is létesült a fürdőtelep szélén található, egykor régészeti jelentőségű barlangnál, de 2006 után leállt.
„A gyönyörű környezet és a Diósgyőri-Vár növekvő rendezvény programjai miatt újból és újból felmerül az igény melegebb víz feltárására. Ennek elvi lehetősége a geológiai medence belseje felé adott, de ehhez szakszerűen megtervezett szeizmikus geofizikai méréseket kellene végeztetni.” (Szlabóczky Pál)
A létesítményt 2014-ben, az akkori önkormányzati vezetés döntése nyomán – előtérbe helyezve a Lovagi Tornák Tere néven ismertté vált állami beruházást – bezárták, elvéve az addigi strandterület jelentős részét. A fürdő esetleges újranyitása a következő években még témát szolgáltatott, az érdeklődők találgatták, a politikusi nyilatkozatokból azt lehet-e inkább kiolvasni, hogy lesz még itt diósgyőri strand – vagy azt, hogy soha többé. Ez a kép csak a 2019-es választások után módosult, amikor az új vezetés deklarálta: mindenképp foglalkozni kíván a várfürdő iránt mutatkozó lakossági igénnyel és/avagy nosztalgiával.
A 2022-ben elindult Részvételi Program egyik eleme, a Városi Esték nevű programsorozat kínál ehhez alapot, amely a városlakókat szeretné bevonni a közös gondolkodásba: vajon a huszonegyedik század második évtizedében valós-e az igény egy újabb miskolci strandra, annak Diósgyőrben lehet-e a helye, ha igen, milyen viszonyban a várral és környezetével, milyen színvonalú és árú szolgáltatásokkal, és milyen szerepet vállalhat ennek megvalósításában az önkormányzat, azaz közvetve a miskolci adófizetők pénze...
„Azért nincs értelme strandként üzemeltetni a területet, mert rendkívül hideg a medencék vize. Sokakban van nosztalgia az egykori strand iránt, de azok az idők elmúltak, amikor ilyet gazdaságosan lehetett üzemeltetni. Amikor 2008-ban bezárták, az oka akkor is a gazdaságtalan működés volt. (...) A fürdő szauna részét 2011-ben megpróbálták vállalkozásba adni, de akkorra a kiszolgálóépületek olyan állapotba kerültek, hogy le kellett mondani hosszú távon erről a tervről. Régészek találták meg 2014-ben az egykori királynői fürdő gótikus épületének nyomait. Ekkor döntöttünk úgy, hogy a várfürdőt egységként kell kezelni, és a vár felépítése után fontos része lehet ez is az európai turisztikai attrakciónak” – nyilatkozta a korábbi városi főépítész, Rostás László (2020-ban).
„Az építkezés előtt arról volt szó, hogy csak egy évre zárják be a fürdőt. – A diósgyőri városrész lakóinak türelmét kérjük, hiszen a fejlesztésnek köszönhetően európai színvonalú, minden igényt kielégítő, a környezetbe illő fürdő várja majd őket és a városba látogató turistákat – válaszolta a városházi szóvivő.” (sajtóhír 2016-ból)
„Úgy látom, hogy van remény a Diósgyőri Várfürdő kinyitására – fogalmazott Ducsai István, aki a Mentsük meg a Diósgyőri Várfürdőt! Facebook-csoport létrehozója. – Attól függ persze, hogy mit szeretne az önkormányzat. Ha csak a diósgyőriek kiszolgálása a cél, akkor viszonylag kevés pénzből fel lehetne újítani, ha viszont nagyobb közönséget várnak ide, akkor feltétlenül ki kell alakítani még 1-2 medencét, például a domboldalon, és újra kell indítani a szaunát.” (sajtóhír 2017-ből)
„Mivel lassan egy évtizede nem működik, csak találgatni tudunk. Mi igen szerettünk oda járni. Már a nagyanyám is ott strandolt 1920-ban és minden gyerek ott tanult meg úszni a népes famíliából. Most a Selyemrét mindig tele van, már reggel 6-kor alig lehet az úszómedencében helyet találni. Napközben meg még többen vannak. Tapolcára [nehéz] a közlekedés. A diósgyőri strand a villamos vonalán van, könnyen megközelíthető.” (Facebook-hozzászólás)
(felhasznált források: „Miskolc a múltban” Facebook-csoport, „Szemelvények Miskolc város történelméből” blog, Szlabóczky Pál „Miskolc fürdőinek történetéről” című könyve, Marjalaki Kiss Lajos „A tapolcai apátság 1214-i adatának hitelessége” című tanulmánya, Borsod Online hírportál)
(jelen cikkben és a kapcsolódó videókban használt képanyag zöme a „Miskolc a múltban” Facebook-csoport, azon belül is Szojka Ágnes gyűjtésén alapszik)
