Városi Esték: „Legalább öt Népkertre való ötlettel rendelkezünk”

A Városi Esték nevet viselő sorozat a miskolci Részvételi Program egyik fontos és izgalmas eleme. Olyan kérdések kerülnek itt terítékre, ahol még nem körvonalazódott konkrét beruházási szándék, sőt, irány sem – de mindenki számára világos a városban, hogy azzal a dologgal „valamit kezdeni kell”. Fontos a miskolciak számára, van jövője, van benne potenciál, nem maradhat megoldás nélkül – de mielőtt bárki bármilyen valódi terveket készítene (elsősorban természetesen az önkormányzat), jó lesz közösen átbeszélni a kereteket. Mit lehet tenni, és mire van valós társadalmi igény? Mik legyenek-lehetnek a majdani irányok?

Ilyen téma volt (a sorozatban elsőként) a diósgyőri fürdő vagy a bezárása óta árván maradt strandterület kérdése, és most ilyen a második etapban a Népkerté.

Az oldalon nyitányként – lévén szó megkérdőjelezhetetlenül és meghatározóan zöldterületről, parkerdőről és/vagy sétaparkról – a városi főkertész bevezetőjét olvashattuk, most ezt követi a városi főépítész mint másik meghatározó hivatal szakember gondolatmenete. Szunyogh László, a polgármesteri hivatal Főépítészi Kabinetjének vezetője így mesél a Népkertről, annak városképi vonatkozásairól:

A Városi Esték arról szól, hogy beszélgessünk olyan városi témákról, amelyek az embereket érdeklik, és amelyekről a miskolci önkormányzat szeretne megvitatni velük. Ezek nem mindig a főépítészi szakterülethez tartozó témák, de nagyon örülök, hogy ami eddig a program keretében lezajlott, az mind kifejezetten építészeti és városépítészeti vonatkozású: előbb a diósgyőri strand, most a Népkert. Az előbbinek a záró rendezvénye, azt kell mondjam, nagyon jól sikerült, ezért is szerencsés, hogy másodjára hasonló módszertannal egy másik, talán még inkább fontos üggyel foglalkozhatunk. Mit szeretnének ott az emberek, mi legyen a miskolci Népkertben?

A Városi Esték jelenlegi szakaszának is lesz egy fináléja, egy élő közösségi beszélgetés, amit december 1-re, csütörtökre hirdettek meg a program szervezői. A színhelye várhatóan a Vígadó. A délután 5 órakor kezdődő rendezvényre – akárcsak előzőleg Diósgyőrben – előzetesen regisztrálnia szükséges az érdeklődőknek, a helyszűke és a pontos szervezés miatt, ezért arra biztatok minden érdeklődőt, hogy ezt időben tegye meg; a regisztrációs lehetőség napokon belül megnyílik (a tervezzukmiskolcot.hu honlapon jelenik majd meg a link, azt érdemes figyelni, vagy a Miskolci Kilátó Facebook-oldalt – a szerk.).

Aki nem tud ott lenni a személyes beszélgetésen, az is már jóelőre képet adhat a saját véleményéről Népkert-ügyben: szintén a tervezzukmiskolcot.hu oldalon található az a kérdőív, ami révén igyekszünk az emberek nézeteit megismerni. Azokban a kérdésekben, amiket mi kérdésesnek látunk a parkterület kapcsán.

Miről szólnak a kérdőív felvetései? Arról, hogy alapvetően van egy Népkertünk, amely valamikor a „kis-Miskolc” – amikor még nem volt meg a mai értelemben vett Nagy-Miskolc – városi parkjaként jött létre. Közben a város nagy lett, a valaha volt kis-Miskolc mára Miskolc belvárosa. És ebben a Népkert jóformán az egyetlen nagyobb területű park. De Nagy-Miskolchoz mérten nem túl nagy park. Nem hasonlítható, mondjuk, a new yorki Central Parkhoz... És éppen ezért nem mindegy, mi történik vele. Mert ez egy zöldfelület. És számomra egyértelmű, meglepődnék, ha mások máshogy gondolnák, szóval ennek a parknak az elsőszámú feladata az, hogy „zöld”. Az, hogy oxigént termel. Az, hogy természetes, természetközeli élményt kínál. Viszont nagyon sok minden másra használták, és használják-használjuk jelenleg is. Azt kell most megkeresnünk, mi legyen, amire még használjuk-használhatjuk. Hangsúlyozom, úgy, hogy ez a „zöld” szerep, ez ne sérüljön.

Nézzük át az említett funkciókat!

Eredendően parknak készült a Népkert. Mindig inkább park volt, mint parkerdő. Mostanra „vadult el” erdővé ez a parkterület. Azután jött létre, amikor Budapesten a Városligetet, illetve Népligetet kialakították, hiszen vigyázó szemünket mindig arra vetettük mi, miskolciak, és az elődeink is valami hasonlót szerettek volna, egy itteni Városligetet. Ahogy a fővárosban lehetett korzózni, „végighajtani a Stefánián”, itt Miskolcon is kellett ilyen. A miskolci polgárok vasárnap, a „szagos mise” után kikorzóztak a mostani Szemere utcán a Népkertig, a tehetősebbek kocsin, a többiek sétáltak. És a Népkertben korzóztak.

Emellé azonnal odacsapódott a sport funkció. Ez az időszak, ami a 19. század végével indult, egyben a magyarországi sportélet megszületésének kora is. Először a lövölde, vagyis a lőtér jelent meg a Népkertben, de nagyon hamar a tenisz is, télre pedig a pálya korcsolyapálya lett. Még én magam is ott tanultam gyerekként korcsolyázni, de nem a mai jégpályán. Most is jelen van a sport, ott a Sportcsarnok, a jégcsarnok, korcsolyapálya, a szomszédban egy sporttelep.

Az eredeti sétatér funkció pedig kiegészült a játszótérrel. Ez a szocializmus időszakában jelent meg, azóta is tartja magát, hol itt, hol ott, jelenleg a terület két átellenes végén működik játszótér. De, különösen a Covid-járvány óta, ismét megjelentek a korzózó emberek a Népkertben. Egyre inkább azt látom, hogy különféle közösségi funkciókra is kimennek: tai chi-gyakorlatot tartanak, vagy amit én nagyon szeretek nézni, a parkour-özők is használták a területet. Legutóbb odakerült a futókör, azóta nagyon népszerű, láthatóan meglévő igényt elégít ki. Ezek tehát a meglévő funkciók.

Legalább öt Népkertre való ötlettel rendelkezünk... Amit nem mi találtunk ki (a Városházán – a szerk.), hanem már sokan ötleteltek a Népkertről a megelőző években is. A pálmaháztól a szabadtéri színpadig sok javaslat megfogalmazódott. Épp ezért szükséges a döntés, a közösségi tervezés, hogy kiderüljön, igazából mit szeretnénk ott látni. Mert nyilvánvaló, hogy ha telenyomjuk funkcióval, ha „túltoljuk”, azt fogja eredményezni, hogy elveszítjük, ami „a Népkert”. A zöldet.

Meg kell tehát találni az egyensúlyt.

Itt szeretném kiemelni, hogy akik ebben az összvárosi ügyben érdekeltek, akik a területen jelen vannak, foglalkoznak vele, kezdve a Vigadótól a Technika Házán, a Sportcsarnokon át a múzeumig, már ők is elkezdtek gondolkozni mindezeken; évek óta működik a Népkerti Kerekasztal. Az önkormányzat velük együtt dolgozva, együtt gondolkozva szeretné megteremteni azt a koncepciót, ami alapján majd a Népkertet fejleszthetjük.

Végül hadd ajánljam még egyszer, nyomatékosan a folyamat végigkövetését, a kínált háttéranyagok tanulmányozását (a tervezzukmiskolcot.hu weboldalon lesznek publikálva – a szerk.), és a végén a közösségi beszélgetésen való részvételt. Korábban is azt gondoltam, hogy Miskolcon „százötvenezer lokálpatrióta” lakik, annyian és annyira szeretjük ezt a várost – de amióta főépítész vagyok, erről végképp meggyőződtem. Itt mindenkinek szívügye, hogy mi legyen ezzel a várossal. Ami sokszor nehézséget okot, hogy amit gondolunk, mert mindenkinek van véleménye közéleti kérdésekről, azt hogyan tudjuk megvitatni, úgy, hogy annak értelme is legyen, ne csak egy pohár sör mellett, úgymond, magunknak beszéljünk róla… Ezért tényleg arra biztatnék mindenkit, hogy aki csak teheti, ebben az egész eseménysorozatban vegyen részt, olvasson, jöjjön el, szóljon hozzá, hogy minél több véleményt halljunk, hogy minél inkább megalapozottan tudjunk a végén dönteni arról, a Népkertet milyen irányba vigyük. Érdemes ebben részt venni. Ha sokan beszélünk róla, egyrészt fölmerülhetnek olyan szempontok, amire a másik nem gondolt, másrészt mert akkor kikristályosodik, mi az, amiben közösségként nagyjából egyetértünk mi, miskolciak.

Szunyogh László városi főépítész