Közösségről több értelemben beszélhetünk. Biológiai értelemben az élőlények csoportjáról, társadalmi értelemben emberi közösségről. Az emberi közösség az embereknek a családnál nagyobb, együtt élő, illetve szoros társas kapcsolatokat fenntartó csoportja.
A közösségre jellemző, hogy tagjai a magánéletük egy részét önként megosztják egymással, segítik egymást, pénzüket és szabadidejüket részben a közösség javára fordítják. Általában nem nevezzük közösségnek az egyesületeket, társadalmi szervezeteket és politikai vagy társadalmi mozgalmakat, amelyek ugyan szintén sok önkéntes munkát igényelnek, de tagjaik elsősorban csak egy-egy konkrét tevékenységre, feladatra szövetkeznek. Ugyancsak nem hívjuk közösségnek azokat az egyházakat és politikai pártokat sem, amelyek a hivatásszerű, fizetett munkára épülnek. A közösség kifejezést sokszor egyszerűen a szoros egység értelmében használjuk, például vagyonközösség, életközösség, városrészi vagy szomszédsági közösség.
A közösségiségben alapérték a helyi közösséghez és a társadalomhoz tartozás. Egy városi közösség esetében is legfőbb érték, ha maguk a közösség tagjai, intézményei önmagukat építhetik, aminek eredményeként mindenki tartozhat valahová, valakihez, közösségi-társadalmi beágyazottságban élhet. Ezen lokális társadalmi kapcsolati rendszerek képesek saját életfeltételeik javítására és pozitív változásokra irányuló közös cselekvésben való részvételre.
A közösségi életben zajlanak ma az igazán fontos események. A helyi közösségi életben vannak valós, élő kapcsolódások. Egy utcában élő szomszédság, egy baráti közösség, egy munkahelyi kollektíva, egy városrészben élő lakóközösség, egy városi közösség adhatja azt a közösségi erőforrást, amiben
- támogatottság érzettel élhetünk,
- és közösen tehetünk a jobb életminőségünkért.
Kérdés,
- hogy hogyan tudnak találkozni ezen emberek, s hogyan tudnak szerveződni egymással?
- hogyan tudnak egymással együttműködni?
- a városi önkormányzathoz hogyan tudnak kapcsolódni?
COOL Miskolc felület Miskolc közösségi megoldásait támogatja és inspirálja, azt vallva, hogy a klímasemlegességet elérő jövőképért közösen tehetünk. Azok a városok, amelyek leginkább együttműködésben élnek, azok, ahol a lakók betartják a normákat, és büszkék a társadalomra. Ezeken a helyeken sokkal nagyobb eséllyel tudnak az emberek alkalmazkodni a változásokhoz.
Elfogadva Roland L. Warren amerikai szociológus funkcionális elméletét (1957), úgy gondoljuk, hogy
közösség az a társadalmi alakzat, amely az alábbi öt funkciónak felel meg:
1. A szocializáció, melyen keresztül a közösség bizonyos értékeket olt tagjaiba;
2. A gazdasági boldogulás funkciója – a közösség megélhetési lehetőséget biztosít tagjainak;
3. Társadalmi részvétel, teljesítve a társasági és társadalmi élet iránti általános igényt;
4. Társadalmi kontroll, megkövetelve a közösség értékeinek betartását;
5. Kölcsönös támogatás, mely folyamat segítségével a közösség tagjai megvalósítják azokat a feladatokat, amelyek túl nagyok, vagy túl sürgősek ahhoz, hogy egy egyedülálló személy kezelni tudja.
Warren szerint egy tanyabokortól a nagy városokig ez az öt funkció fordul elő számtalan formában, hol formálisan, hol informálisan.
Funkcionálisan értelmezzük a közösséget azért is, mert úgy gondoljuk, hogy a közösségek a civil társadalom alapintézményei, a demokratizmus gyakorlóterepei, a hatalom alternatívái és végül hiánypótló intézmények, vagyis olyan szolgáltatásokat is megszerveznek, amelyeket az állam vagy nem tud, vagy nem akar megszervezni.