A klímasemleges közlekedés olyan közlekedési módokat és gyakorlatokat jelent, amelyek minimalizálják vagy teljesen kiküszöbölik a közlekedési tevékenységek által okozott üvegházhatású gázok kibocsátását. Ez azért fontos, mert a közlekedési ágazat hozzájárul az üvegházhatású gázok kibocsátásához, ami jelentős szerepet játszik az éghajlatváltozásban.
Néhány módja a klímasemleges közlekedésnek:
- Tömegközlekedés: A tömegközlekedési eszközök, mint a buszok, vonatok és metrók, kevesebb szén-dioxidot bocsátanak ki, mint az egyéni járművek, mivel több utast tudnak szállítani.
- Közösségi közlekedés: A járművek megosztása más emberekkel, például autókölcsönzés vagy autómegosztási szolgáltatások igénybevétele, csökkentheti az egyéni járművek számát és ezzel a közlekedési kibocsátásokat.
- Kerékpározás és gyaloglás: A kerékpározás és gyaloglás kibocsátásmentes közlekedési módot jelent, amely nemcsak környezetbarát, hanem egészséges is.
- Elektromos járművek: Az elektromos járművek (elektromos autók, elektromos kerékpárok stb.) nulla helyi kibocsátást eredményeznek, ha az energia tiszta forrásokból származik.
- Telework (távmunka): A távmunka lehetőséget ad arra, hogy az emberek otthonról dolgozhassanak, így csökkentve a napi ingázásból adódó kibocsátást.
- Zöld közlekedési infrastruktúra: A zöld közlekedési infrastruktúra, mint például a kerékpárutak, járdák és közösségi közlekedési rendszerek fejlesztése, ösztönzi az embereket a fenntartható közlekedési módok használatára.
A klímasemleges közlekedésre való áttérés többféle előnnyel jár, nemcsak a környezetvédelem, hanem a levegőminőség javulása, a zajcsökkentés és az egészségügyi előnyök révén is. A kormányok, vállalatok és egyének közös erőfeszítései elengedhetetlenek ahhoz, hogy a közlekedési ágazat is hozzájáruljon a klímaváltozás elleni küzdelemhez.
A zöld átállás és a fenntarthatóság biztosítása a cél a közlekedésben. Az emberek többsége tisztábbnak szeretné látni életterét, a városokat. A közlekedés okozta ártalmakról, dugókról, zaj-, és levegőszennyezésről beszélni kell és tenni kell ellene. Becslések szerint 2050-re már az európai polgárok 82%-a városokban fog élni, miközben a városi közlekedés a teljes CO2-kibocsátásból 25%-os részarányért felelős.
A 2050-re kitűzött klímasemlegességi cél megvalósításában a közlekedési ágazatnak is szerepet kell vállalnia. Át kell esnie az üvegházhatású gázkibocsátás drasztikus 90%-os csökkentésével járó átalakuláson, ugyanakkor megfizethető és egészséges megoldásokat kell biztosítania a polgárok számára.
A fenntartható közlekedés lehetőséget teremt a gazdaság növekedésére, az élhetőbb városi környezet kialakítására.
A mikromobilitás alapú szolgáltatások, valamint a megosztáson alapuló közlekedési megoldások, a jövőben megjelenő önvezető gépjárművek elterjedése jelentős előrelépést hozhat a fenntarthatósági célok teljesítésében. Az elektromos és hidrogén hajtású gépjárművek, a zéro emissziós zónák kialakítása a városok levegőjének és zajterhelésének drasztikus csökkenését eredményezi.
A hidrogéncellás gépjárművek fejlesztése töretlen. Egyelőre csak a közúti fuvarozásban lehet szerepe, de óriási potenciál van ebben a technológiában is.
Valóban megiható az üzemanyagcella energiatermelése közben "melléktermékként" keletkező víz? Mivel a hidrogén tiszta formában kerül az üzemanyagcellába, majd a levegő oxigénjével érintkezve víz (H2O) keletkezik, így a válasz igen, valóban megiható a keletkező víz. Miközben a hidrogén előállításához nem feltétlenül szükséges tiszta víz, sőt, az előállítás során akár szén-dioxidot is megköthetünk, így kijelenthető, hogy a hidrogén extrán zöld energiahordozó.