Napjaink politikai, társadalmi és tudományos vitáiban nagy figyelem irányul a természeti-gazdasági és társadalmi fenntarthatóság kérdéseire. A fenntarthatóság köznapi értelemben azt jelenti, hogy a természeti erőforrásokat csak azok megújulásának ütemében használjuk fel. Ez az egyensúly azonban egyre inkább megbomlik, és egyre gyorsuló tempóban éljük fel az erőforrásokat. Erre világít rá az ún. Globális túlfogyasztás napja, ami az elmúlt években egyre korábbra tolódik; 2021-ben globális szinten már várhatóan július végére feléljük az egy évre rendelkezésre álló készleteket.
A túlzott fogyasztásnak földhasználati vonatkozásai is vannak. Nem mindegy, hogy a termőföldet hogyan hasznosítjuk, hiszen például a biokapacitás (az ökoszisztémának az a képessége, amellyel a gazdaság és társadalom számára alapanyagot és élelmiszert állít elő) döntéseink függvényében változhat.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) koordinálásával készülő és az európai országok jelentős részét lefedő Corine Land Cover (CLC) felszínborítási adatbázis lehetővé teszi a hazánkban bekövetkezett földhasználati változások térbeli és időbeli értékelését. A 2000-es és a 2018-as adatok összehasonlítását a Földhasználati Fenntarthatósági Index, valamint az ökoszisztéma szolgáltatások potenciális kapacitását kifejező indikátorok elemzésével végeztük el.
A Földhasználati Fenntarthatósági Index (Land Use Sustainability Index – a továbbiakban: LUSI) (Gardi et al, ) – a környezeti fenntarthatóság vizsgálatára bevezetett összetett mutató, amely a CLC adatbázisra és állattenyésztési adatokra támaszkodva olyan tényezőket tesz együttesen mérhetővé, mint a táj és az élőhelyek szerkezete, a tájak ökológiai diverzitása, az antropogén hatás mértéke, vagy a mezőgazdasági termelés intenzitása. A LUSI értéke egy dimenzió nélküli pontérték, amely minél magasabb, annál alacsonyabb szinten áll az adott terület földhasználati fenntarthatósága.