Az adaptáció, vagyis az alkalmazkodás, a jelenlegi vagy a közeljövőben bekövetkező változásokra való felkészülést jelenti. Két dolgot tehetünk, hogy minimálisra csökkentsük a klímaváltozás által okozott károkat:
- alkalmazkodunk a már elkerülhetetlen káros következményekhez
- megelőzzük a még elkerülhető károk bekövetkezését.
A klímaadaptáció az alkalmazkodási folyamat a már bekövetkezett hatásokhoz. Megkísérli elhárítani, vagy legalább mérsékelni a klímaváltozás okozta kedvezőtlen hatásokat. Ugyancsak új megoldásokat keres arra, hogy az ember a változó éghajlati viszonyok esetén is jó életfeltételek között tudjon élni.
Az alkalmazkodás mellett legalább ennyire fontos, hogy csökkentsük az üvegházhatású gázkibocsátásunkat és helyreállítsuk a természeti környezetet a további káros hatások elkerülése érdekében. Ez a csökkentési folyamat a megelőzés, vagy mitigáció. A rendelkezésre álló éghajlati forgatókönyvek szerint egyre szélsőségesebb időjárási jelenségekkel kell szembenéznünk, a klímaadaptáció leghatékonyabb szintje pedig a helyi szint.
A csökkentés ellenére bizonyos kibocsátások azonban így is elkerülhetetlenek. Hogyan lehet mégis semlegesíteni a fennmaradó kibocsátásokat?
Az óceánok és a talaj a légkörből elnyelik a szén-dioxidot, az erdők és a talaj azonban a leghatékonyabbak ebben a folyamatban. Ebből következik, hogy ezekre a „szénnyelőkre” fokozottan vigyáznunk kell, azaz a vizeink, a talaj és az erdők védelmét célzó intézkedések létfontosságúak.
Az adaptáció, vagyis az alkalmazkodás, pedig a jelenlegi vagy a közeljövőben bekövetkező változásokra való felkészülést fejezi ki.
A klímaalkalmazkodás fogalma néhány éve vált ismertebbé az Európai Unióban, de még napjainkban is némileg háttérbe szorul az éghajlatváltozás kezelésében. Nemcsak a köznyelvben, de az éghajlatpolitikában is inkább a kibocsátás-csökkentés a hangsúlyosabb. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése azonban önmagában nem elég a klímaválság teljes kezeléséhez. A klímaváltozás hatásaihoz is kell alkalmazkodnunk, akkor is, ha a globális átlaghőmérséklet növekedés esetleg a kritikus 1,5 °C alatt marad.
Az alkalmazkodási beavatkozásoknál, szemben a mitigációs megoldásokkal, nehezen számszerűsíthető a haszon. Mekkora pénzbeli értéke van ugyanis a hirtelen lezúduló vízmennyiség megtartásának vagy éppen a hőhullámok során kitelepülő vízosztó helyeknek?
Mégis vannak lassan formálódó megoldási javaslatok: zöldfelületek mennyiségi és minőségi javítása, szárazságtűrő növények ültetése, extrém csapadékmennyiség kezelésére szolgáló vízgyűjtők kialakítása, települési vízgazdálkodási stratégia megalkotása, hőségriadó-terv kidolgozása, közszolgáltató intézmények klímabarát törekvései, klímaközpontú közterületfejlesztés, helyi mikroklíma javítása, árnyékolt felületek növelése, stb.